Fedezd fel az indonéz konyhát!Indonézia a világ egyik legsokoldalúbb országa. A 190 milliós lakosság 50 nagy és 250 kisebb etnikai csoportot foglal magába. 18000 szigete van, az apró korallszigetektől egészen a világ második és harmadik legnagyobb szigetéig; párás levegőjű esőerdő és sűrű trópusi növényzet, egyes részeit pedig terméketlen, kiszáradt föld borítja.
Topográfiailag Indonézia a csendes-óceáni "tűzgyűrűnek" legváltozóbb része. Több száz magas vulkánja van, melyek a széles, hideg hegyvidéki fennsíkokból és az alacsonyan fekvő termőföldekből, síkságokból emelkednek ki.
A hollandok - 300 éven át Indonézia gyarmatosítói - ezt az egyenlítő körüli tengerekben szétdobált szigetcsoportot ragaszkodásból de gordel van smaragden-nak, a "smaragdok övezetének" hívják. Az indonézek országukat tanah air kitah-nak, a "mi földünk és vizünk"-nek hívják, ahol mind a föld, mind a víznagyon termékeny. Az évezredeken keresztül lerakódó, tápláló anyagokban gazdag vulkáni hamu mély rétegei az egyes szigeteket olyan bőségessé tették, hogy az a hír járja, itt még a karókerítések és a nádszékek is kihajtanak, kinőnek.
Indonézia népének genetikai hagyománya is évezredeken át halmozódott fel. A tengerész ausztrál melanézek voltak talán az első modern emberek, akik ideérkeztek.Őket követték az indiai, kínai, arab, portugál, spanyol, angol és holland utazók és kereskedők. Egyesek mély kulturális, vallási és táplálkozási hagyományokat hagytak maguk mögött, melyek kihatottak az Indonéz lakosság jelen arculatára: az arab kereskedők felelősek például az iszlám vallás elterjedéséért a szigeteken. Indonézia manapság a világ legkedveltebb muzulmán országa.
A jelentős különbségek ellenére, az Indonéz konyhának és ételeknek közös vonásai is vannak. A lakosság legnagyobb részének az alapvetőélelmiszere a rizs. Ambonon azonban ez inkább a "szago keményítő", mely egy kemény lisztfajta, amit a szago pálma magjából állítanak elő; Új Guinea indonéz felén, Irian Jayan, pedig az édes krumpli. Ott, ahol hiány van ezekből az alapélelmiszerekből, az indonézek kukoricát fogyasztanak, amit a 16. században hoztak be magukkal és honosítottak meg a spanyol kereskedők. De a rizzsel körített ízletes hal-, zöldség- vagy húsételek, egy-két fűszerrel ízesítve, mint amilyen a chili krém,a kisütött reszelt kókuszdió, a krupuk, vagy a rákkréker, alkotják a jellegzetes indonéz konyhát. Ennek része lehet még a sült banán vagy a különböző gyümölcssaláták fűszeres szósszal. Az étkezés után meleg kávét, teát, vagy vizet isznak.
Az Indonéz tengereknek gazdag az élővilága, de egyes részeit már teljesen lehalászták. A parti lakosságtejhal, spanyol makréla, szardínia, tonhal, homár, és még sok más tengeri állat közül válogathat. A szárazföld belső részein élő emberek édesvízi halat esznek, amiket a síkságon, víztárolókban, családi udvarok medencéiben tartanak, vagy pedig folyókból, tavakból, forrásokból halásszák őket. Egyes halakat és tengeri ételeket besóznak vagy füstölnek, a rákokat pedig többnyire kiszárítják, és egy közepesen száraz, kalácsszerű krémet készítenek belőle.Ez a terasi, ami fontos proteinforrásnak számít az ország egyes részein.
A csirkehús a mindennapi étkezés szerves része. Az indonézek a sovány, hosszúlábú falusi csirkét kedvelik, amelyek szabadon mászkálnak és csipegetnek az udvarokon és országutakon. Először gyakran puhára főzik őket, hogy gazdag levest kapjanak, majd faszénen sült rostélyost, vagy grillcsirkét, sült csirkét készítenek belőle. Sok szigeten a kacsákat csak a tojásai miatt tartják, míg máshol a kacsahúst is megeszik.
Az indonéz muzulmánok disznóhúst természetesen nem esznek, de a vízi bivaly és a tehén majdnem minden részét fogyasztják: a nyelvet, a szívet, a velőt, a tüdőt, a gyomrot, a beleket, még a bivaly bőrét is. Szinte minden belekerül a lábasba. A hinduk Balin disznóhúst és ritkán marhahúst esznek; az indonéz katolikusok pedig mindkettőt fogyasztják. A szigetek belső részein élő törzsek ételei egy túlélési tanfolyam étrendjéhez hasonlítanak.
Az indonézek a fák, bokrok és folyamok zöld terméseit szedik. Papayát,manióka levelet, páfrány végeket, kerek-levelű spenótot, mocsári káposztát és különleges vízi növényeket esznek, amelyeknek nincs nyugati nevük. A taro, a kaszava és az édes burgonya gyökérzetében keményítő található. Úgyszintén több, tökhöz hasonló gyümölcsöt isesznek. Ilyen a keserű dinnye, a tojás-alakú fehér, sárga, piros és fehér-zöld színű padlizsán, valamint a nagyobb, európai változata.
A hollandok paradicsomot, káposztát, karfiolt, sárgarépát, piros retket, zöldbabot és salátát ültettek a fennsíkokon, ahol a holland időjáráshoz hasonló környezetben virágzanak. Az indiaiak hozták Indonéziába az uborkát, a padlizsánt és a hagymát; a kínaiak pedig a távol-keleti retket, a kínai káposztát, mustármagot, szójababot, datolyát ésa babcsírát. Az indonézek a tauco (fermentált fekete vagy sárga szójabab-krém) és a tahu (szójababból készült kalács) készítésének titkait is megtanulták a kínaiaktól, de a tempe (szójababból készült kalács egész babokkal) már eredeti indonéz étel.
A földkerekség kevés térsége tud mérkőzni Indonéziával a hazai gyümölcstermés tekintetében. Az indonézek nemcsak anyugatiak számára ismert trópusi gyümölcsöket termesztik, mint a banánt, ananászt, mangót és papayát, hanem különlegeseket is. Ilyen pl. a durian, melyet egyesek a gyümölcsök királyának neveznek. Egy túlméretezett kézigránátra hasonlít, és bűzbombaként működik: annyira büdös, hogy egyetlen hotel vagy légitársaság sem szolgálja fel, sőt be sem engedik helyiségeikbe - az emberek mégis megőrülnek az ízéért. Kevésbé ellentmondásos a szőrös rambutan, az illatos mangó, a salak, vagy kígyógyümölcs, a csillag-alakú karambola, és a kedves jambu air, vagy rózsaalma.
Indonézia minden népcsoportja válogathat az ország gazdag fűszerskálájából. Mindegyiknek másmilyen kombinációja, intenzitása és íze van: fűszeres, erős, édes, édes és savanyú. Az indonézek száraz koriander magokat, kardamom-ot, fahéjat, kumint és kaprot használnak, míg a szerecsendió és szegfűszeg csak keresztezéssel vagy egyáltalán nem találhatómeg; bár ezekkel a fűszerekkel szerepel Indonézia a világszínpadon. Az ételek a chilitől lesznek erősek, amit a spanyolok hoztak ide.
Az indonéz konyha jellegzetessége az illatos fűszerek használatában rejlik. Ilyenek: a friss piros metélőhagyma, a friss fokhagyma; friss zöldhagyma; friss hajtások, mint a gyömbér és galangalok (más néven a lengkuas vagy laos és a kencur és temu kunci). Ide sorolhatók még a friss zöldségek, mint a citromfű, a citrombazsalikom, a kaffircitrom, a daun salam (a babér egy fajtája), és a kínai zeller. Balin még a chili paprika levelét is felhasználják. Ezeket a fűszereket a kókuszdió tejével, pálmafa cukorral, édesített szójaszósszal édesítik, és indiai datolya vizével, a citrom levével, ecettel savanyítják. A friss fűszereket általában a krémekhez adják hozzá, majd összekeverik a száraz fűszerekkel, mielőtt a levelek ízeit is hozzáadnák a főzésre szánt folyadékhoz.
A nyugat-szumátrai Minangkabau nép fűszeres, tűzerős Padang-konyháját szeretik talán a legjobban a szigeteken. Az indiai és arab kereskedőket a szumátrai kikötők vonzották elsőként, és a parton élő szumátraiak szívesen átvették a fűszereiket, valamint a paprikásukat, a curryt és a kebabot. Padangban viszont csak a szárított koriandert ésa kumint használják az indiai-arab fűszerek közül. Ez a friss, illatos fűszerekkel, a galangállal, a gyömbérrel, fokhagymával, citromfűvel, és a kaffircitrom levelével egészül ki. A padangi szakácsok az erős chilit is szabadon használják: az sem különös, ha 300 gramm chilit adnak 800 gramm húshoz.
A padangi éttermek, melyek az ablakaikban levő, szépen elrendezett ételmedencékről ismeretesek, majdnem minden indonéz városbangombamódra elszaporodtak. Különleges módon szolgálják fel az ételeket: ahogy helyet foglal a vendég, a pincér máris hozza a tálak egész sorát, mindet a bal vállán egyensúlyozva, és a vendég elé helyezi azőket, ily módon egy ázsiai svédasztalhoz hasonlít. Egy egyszerű tál currys húst vagy paprikást, halat, tojást, zöldségeket és belsőségeket tartalmaz. Az elfogyasztott hús mennyisége, vagy a tányérok száma alapján kell fizetni; a szószok nem kerülnek semmibe.
A padangi asztalra az Indiai Óceánból kihalászott hal kerül, de a legtöbb hús, zöldség és gyümölcs Minang kulturális központjából, Bukittingiből, a Padang felett elterülő fennsíkokrólszármazik. Ez egy nagyon termékeny térség, rizsteraszok, fahéj- és szegfűszeg ültetvények csodás látványával. Bukittinggi hegyoldalának központi piacán a gyümölcsök, zöldségek, hentesáru (a disznóhúst kivéve), baromfi, friss és szárított hús, szárított vagy élő angolnákgazdag választékával találkozhatunk, és mindennek ugyanolyan minősége van, mint bárhol máshol a világon.
Ez egy erőteljesen muzulmán térség, ahol az egyhónapos muzulmán böjt, a Ramadán végén, amit itt Lebaran-nak hívnak, az emberek megosztják egymással az ételüket. Egy tipikus padangi, böjt-végi étel, a buka puasa lehetséges fogásai: rendang sapi, gyökérrel ízesített szárított marhahús, amit kókuszdió-tejben főznek sokáig, ezután egy hagyományos nemzeti eledel, dendeng belado, marhahús chili szósszal; singgang ayam, "lakodalmi" grillcsirke; és fűszeres bárányhús.
Dzsakarta konyhája még egy érdekes változatot jelent. A Betawi szívében található Dzsakarta az ország fővárosa, a köztársaság központi idegrendszere, az emberek találkozási pontja.. Nyugati stílusú bevásárlóközpontok és éttermek díszítik a város belső arculatát, a számtalan piac és indonéz étterem pedig Dzsakarta etnikai különbségeit tükrözik. Ez utóbbiból látszik kialakulni egy új városi kultúra egy sajátságos konyhával együtt.
Mit esznek a dzsakartaiak? A közvélemény szerint a jávaiak, akik a város lakosságának nagyobb hányadát teszik ki, édesen szeretik az ételeket. Valóban, minden ételükben pálmafa-cukor és egy vagy több evőkanál édes szójaszósz van. A jávaiak szeretik a nemzeti Betawi specialitásokat, amik semur-t tartalmaznak, de a holland eredetű, kínai-indonéz édes-szója ízesítésű marhahúst is. Ez egyike azoknak a ritka curry nélküli ételeknek, melyek szerecsendióval és szegfűszeggel vannak ízesítve.
A dzsakartai konyha sokat köszönhet a kínainak: mind a nasi goreng, mind a bami goreng - sült rizs vagy tojásos tészta - Kínából ered, és az indonéz ízekhez társult, amíg nem lett a sziget kedvenc étele. Ezek az ételek szeletelt uborkával, paradicsommal és sült omlett-csíkokkal vannak körítve, és sült csirkével, sült rákkal vagy egy pár saté pálcikával szolgálják fel. A legtöbb jávai étel főzésénél nincs jelen a chili paprika, de a sambala chili szószhoz adják hozzá, amit fűszerként vagy mártásként használnak.
A Soto ayam Madura, a madurai csirkeleves szintén a dzsakartaiak kedvenc étele. Ez egy nagyon összetett étel, csirkecsontból készül, citromfűvel, fokhagymával van ízesítve, és csirkeaprólékkal, sült krumplival, babcsírával és rizstésztával szolgálják fel. A rizstészta kínai eredetű étel.
A buka puasa fogásai sokban hasonlítanak a Bukittinggi böjt-végi étrendhez. Itt egy édes italt szoktak felszolgálni, amely főtt kókuszdiótejből, vaníliából, cukorból és banánból készül. Majd egy enyhén fűszerezett jávai csirkepaprikást és egy indiai ihletésű bárány- vagy csirkehúsból készült rizses tálat ajánlanak.
Míg Dzsakarta a kormány székhelye, addig a yogyakartai szultánságKözép-Jávában Indonézia kulturális központja. A térség kifinomultságát a konyhája is tükrözi, melyet az enyhe fűszerezés és az édes ízek jellemzik. A Yogya konyha fő ízesítői a fokhagyma, a gyömbér, a koriander, a kaffircitrom levele, a pálmafa cukor és az édes szójaszósz. A yogyakartai rizs a várost körülvevő széles síkságon terem. Ez a Jáva sziget egyik legtermékenyebb része a rizs és a cukornád szempontjából. Tipikus Yogya étel a nasi gudek, amit friss gyümölcsből és főtt tojásból készítenek, amit kókuszdió tejben főznek meg a szokásos Yogya fűszerek keverékével, és az ayam mbok berek, a Kalasan térségre jellemző csirkeétel. A csirkét addig főzik a szokásos Yogya fűszerekkel ízesített kókuszdió-vízben, amíg meg nem puhul, majd egy rizs- és tapióka lisztkeverékben megforgatják, és kisütik.
A közép-jávaiak kedvelik a közösségi lakomákat, vagy selamaton-okat, amelyeken a szertartásaikat tartják meg, és a közösségi szellemet viszik előre. Ilyen alkalmakkor gyakran készítenek Nasi tempeng-et: a sima és ragadós rizst együtt megfőzik a kókuszdió-tejben, majd a kukusan-ban, egy toboz-alakú bambusz konténerben párolják. A konténert kifordítják egy banánlevelekkel kibélelt kosárba, és az egész masszát a ragadós rizs tartja egybe. A selamatan színvonalától függően a rizst ezután változatosan hozzá lehet adni különböző ételekhez, mint a kókuszdió-tejben főtt csirkéhez, omlett csíkokhoz, szószban sült egész főtt tojásokhoz, édes és savanyú zöldségekhez, uborka szeletekhez és virágalakúra vágott piros chilihez.
Yogya a 2000 méter tengerszintfeletti magasságon levő Dieng Síkságról kapja a zöldségeket.Kígyózó út vezet felfelé; a világ legmegműveltebb hegyoldala lehet ez, olyan keskeny teraszokkal, ahol csak két sor káposzta fér el. A Síkságon, a diengi emberek kiváló zöld káposztát, babfüzért, hosszúbabot, gombát, még burgonyát is termesztenek.
Jáván a szandanézek Bandungot, a fővárosukat és Indonézia harmadik legnagyobb városát veszik körül. Ez egy hegyvidéki város, itt terem Dzsakarta zöldségének nagy hányada, a környező hegyeken pedig Indonézia legfinomabb teái, és a közeli Priangan síkságon a Cianjur rizs, Indonézialegjobb minőségű rizse.
A jávaiak jóindulatból piszkálják a zöldségkedvelő szandanézeket. "Olcsók ahhoz, hogy érdekesek legyenek" - mondják. A hagyományos szandanéz ételek azonban cáfolják ezt. Ilyen például az ínycsiklandozó grillcsirke édes szójával, az erős és savanyú halleves, a csirkével és fűszerekkel párolt fehérrizs, a szójabab-kalács, a krupuk és lalap - nyers zöldségek, melyeket a szandanézek annyira szeretnek -amit padlizsán, répalevél, citrombazsalikom és más levelek felhasználásávalkészítenek és rákkrémből és paradicsomból készült meleg mártással tálalnak. Az ételt fokhagymával, gyömbérrel, chilivel, citromfűvel, édes szójaszósszal és egy kevés citrombazsalikommalfűszerezik.
Manado a Jávától észak-keletre fekvő sziget,Sulawesi északi részén fekszik. Ez egy főleg mezőgazdasággal foglalkozó minahasan közösség, ahol a kávé, a kókuszdió, a szerecsendió és a szegfűszeg a nyereséget hozó termékek. A szegfűszeget Jávára viszik, hogyindonéz védjegyű kretek cigaretta készüljön belőle, ami félig dohányból és félig szegfűszegből áll. A szerecsendió termését cukorral tartósítják; az íze a gyömbér ízére hasonlít. A minahasanok más gyönyörű gyümölcsöt is termesztenek: jeruklimaut-t, ami egy kicsi, illatos zöldes színű narancs; jeruk nipis-t, egy lime-fajtát, amiből finom frissítő ital készülhet; kesualmát, ami valójában maga a kesudió, éssok-sok mást.
A többi indonéz szerint a minahasan ételekhez chilikrémet kellene hozzáadni, hogy jó ízük legyen. A minahasan konyha kiváló specialitásai azonban cáfolják ezt. Ilyen specialitás például az ayam bacar rica, egy grillcsirke-tál,amit 40 piros chilivel, 1/3 csésze metélőhagymaval, 1½ centiméter friss gyömbér és egy evőkanál olajjalfűszereznek. De más, nem ennyire erős, piros metélőhagymával, pirospaprikával, kaffircitrommal, citrombazsalikommal és egy, a legtöbb szigeten nem használt, különös, illatos gyömbérfajtával ízesített ételeket is készítenek.
A thai ráklevesre emlékeztető jellegzetesen minahasanlevest metélőhagymával, gyömbérrel, zöldhagymával, citromfűvel, kaffircitrom-levéllel, citrombazsalikom-levéllel és öt nagy zöld és piros chilivelízesítik. Ide sorolhatjuk még a rántott tonhalat chili krémben, a banán-szív salátát, a roston sült pontyot pálmalevélben, és a fűszeres, bambuszban sült csirkét. Reggelireehetünk burbur manado-t vagy rizskását, amit több mint 14 fűszerrel éskiegészítő ételekkel, pl. csirkeszeletekkel, édes szójaszósszal és sült metélőhagymával kombinálhatunk.
Bali konyhája teljesen különbözik Indonézia más részeinek konyhájától, de itt is ahelyi ízek széles skálájából válogathatunk.
Indonézia négy fő rizsfajtát termeszt: a fényes hosszú-szemű rizst, a sok tápanyagot tartalmazó piros rizst, amit csakgyerekeknek ajánlanak, és két ragadós rizsfajtát, fehéret és feketét, amit desszertekhez használnak. A fehér ragadós rizsből gyakran lisztet készítenek, míg a fekete rizsből főleg tapé, egy erjesztett étel készül, amit alebaran böjt végén fogyasztanak nagy előszeretettel. A hosszú-szemű cianjur rizst kedveli a legtöbb jávai; 1-1¼ csésze vízben kell főzni, amíg a víz felszívódik, majd egy bambuszkosárban, a kukusan-ban párolják, egy vízzel teli urna föléhelyezve. Az indonézek kézzel vagy kanállal és villával esznek, és azt szeretik, ha a rizsszemek külön állnak, könnyűek és duzzadtak.
A termesztési folyamat körülményeitől függően a rizsnek más-más nevet adnak. A földeken termő fiatal rizs a padi; az aratás és csomagolás után beras a neve; a főtt rizst pedig nasi-nak hívják.A rizs a hiedelem szerint a mitológiai rizs-istennő, Dewi Sri megtestesítője,ezért régen kis késsel vágták, amit az aratók a tenyerükbe rejtettek, hogy az Istennő ne lássa, mikor szándékoznak lesújtani a növényre.
A spanyolok és portugálok hozták Amerikából Indonéziába a chili paprikát. Bár több száz fajtáját ismerjük nagyság, alak, szín és íz szerint, és mindegyik fajtánál más az erősség intenzitása, az indonéz ételek készítéséhez a 12 centiméter hosszú, közepesen erős cabé vagy Lombok chili, és a cabé rawit vagy Lombok rawit, iszonyúan erős madár-szem chili az ideális. Az indonéz chiliket a színük alapján lehet megkülönböztetni: piros színű a cabé merah, és zöld színű a cabé hijau. Az ízük fontosabb, mint az erejük, amit használat előtt a magok és az erek eltávolításával enyhíteni lehet. Indonéziában krémet készítenek a chiliből, majd összekeverik más fűszerekkel, vagy önmagában fűszerként használják.
Amióta az első kókuszdió-magot a tenger partrasodorta, az indonézek azon gondolkoznak, hogyan tudnák minél több módon felhasználni a pálmafának ezt az értékes gyümölcsét. A fiatal kókuszdió levét (a kókuszdió-vizet) italnak használják, és a kókuszdió átlátszó húsát is belekeverik az italaikba. Az érett kókuszdió fehér húsát lereszelik, és vízzel kifacsarják, hogy santen-t vagy kókuszdió-tejet kapjanak. A kókuszdió húsából olajat, a kemény, barna kérgéből konyhai eszközt állítanak elő, a rostos héját pedig tüzelőanyagnak használják.
Az indonézek az édes pálma gyümölcsét is megeszik, és meglékelik a törzsét, hogy gulah merah-ot, vagy pálmacukrot kapjanak. A pálmafa levelébe az ünnepi ketupat rizskalácsot csavarják, vagy a grillezésre előkészített ételeket tárolják benne.
Ezzel az indonéz konyhának csak egy kis részét mutattuk be, a több száz sziget még rengeteg változattalszolgálhat.
Receptek:
Nasi Kuning
Ünnepi sárga rizs
Hozzávalók:
2 csésze rizs
2¼ csésze sűrű kókuszdió tej
2 kanál kurkuma krémmé passzírozva
2 szalam-levél
1 csipetnyi citromfű, őrölt
1 kanál só
Elkészítés:
Mossa meg és csöpögtesse le a rizst. Főzze meg kókuszdió tejben, a kurkuma krémmel szalam-levéllel, citromfűvel és sóval együtt. Miután felforr, keverje meg a rizst, és főzze addig, amíg a kókuszdió-tejet nem szívja teljesen magába. Ezután párolja mígkész nem lesz. Ikan Goreng Ketumbar, Balado Telur, Satay Gurih, Ayam Panggang Hijau, Acar Ramping és Kering Tempe mellé ajánljuk körítésnek.
Ikan Goreng Ketumbar
Korianderben és lime juice-ban pácolt hal
Hozzávalók:
1 konzerv tisztított szardínia
3 gerezd fokhagyma
2 kanál koriander
2 kanál só (ízlés szerint)
1 evőkanál lime juice
11 csésze olaj
Elkészítés:
A fokhagymából, korianderből és sóból készítsen egy masszát. Adja hozzá a lime juice-t. Ebben a masszában pácolja az egész halakat 15 percig, majd rántsa ki őket.
Balado Telur
Tojás chili szószban
Hozzávalók:
6 keményre főtt tojás
10 evőkanál olaj
5 metélőhagyma
5 piros chili
1 kanál só vagy ízlés szerint
1 evőkanál lime juice
Elkészítés:
Hámozza meg a tojásokat, és süsse őket, míg világosbarnák lesznek . Vegye ki az olajból, és csöpögtesse le őket. A metélőhagymát és chilit passzírozza össze, majd a masszát süsse ki a tojásoktól fennmaradt olajban, mígmeg nem érzi az illatát. Adjon hozzá sót és lime juice-t. Keverje össze a tojásokkal.
Satay Gurih
Indonéz roston sült marhahús
Hozzávalók:
marhahús
4 gerezd fokhagyma
2 evőkanál barna cukor (ízlés szerint)
2 kanál só (ízlés szerint)
2 evőkanál édes szójaszósz
5-7 evőkanál sűrű kókuszdió-tej
1 evőkanál lime juice
Elkészítés:
A megtisztított húst vágja kockákra. A fokhagymát, barna cukrot és sót passzírozza össze. Ezt a masszát keverje össze a hússal, és adja hozzá az édes szója szószt, kókuszdió-tejet és lime juice-t. 20 percig pácolja.Faszén felett süsse a húst, közben a maradék páccal kenegesse.
Ayam Panggang Hijau
Grillcsirke zöld chili szószban
Hozzávalók:
3 csirkecomb
5 gerezd fokhagyma, passzírozva
2 evőkanál só (vagy ízlés szerint)
1 evőkanál fekete bors (vagy ízlés szerint)
5 metélőhagyma
10 zöld chili, magok eltávolítva
2 evőkanál lime juice
1 csipetnyi citromfű, őrölt
2 szalam-levél
3 evőkanál olaj
Előkészítés:
A csirkecombokat vágja be a csont mellett, és húzza őket szét laposra. Kenje be fokhagymával, hintse meg sóval és borssal. 20 percig pácolja. A metélőhagymát és chilit passzírozza össze, adja hozzá a lime juice-t, citromfűt és szalam levelet. Süsse ki a masszát, adja hozzá a csirkét, és főzze tovább, míg a csirke félkésznem lesz. Ezután grillezze.
Acar Ramping
Savanyú zöldségtál
Hozzávalók:
¼ kiló babcsíra
¼ kiló káposzta
½ kiló sárgarépa
6 metélőhagyma
5 gerezd fokhagyma
5 piros chili paprika, magok eltávolítva
6 pici chili paprika
5 gyertyadió
kevés kurkuma
kevés gyömbér
1 evőkanál só, vagy ízlés szerint
1 evőkanál ecet
Elkészítés:
Tisztítsa meg a zöldségeket. Távolítsa el a babcsírák hegyes végeit. Vágjakis darabokra a káposztát és sárgarépát. A metélőhagymát és fokhagymát passzírozza össze. A chilit vágja apró szeletekre. Az apró chiliket hagyja egészben. A kisütött metélőhagymához, fokhagymához, gyertyadióhoz, gyömbérhez és barna cukorhoz adja hozzá a felszeletelt chilit és az apró chiliket. Ehhez adja hozzá a babcsírát, káposztát és sárgarépát. Ízesítse sóval és ecettel. Főzze addig míg a sárgarépamég nem fő meg, de ropogós marad.
A szöveg angol nyelvű eredetijét és a fotókat az Indonéz Köztársaság Nagykövetsége bocsátotta rendelkezésünkre
Fordította:
Bokor Beatrix
