Kulturális sokszínűségével, festői tájaival, vadvilágával, közmondásos vendégszeretetével és beruházási lehetőségeivel Dél-Afrika az utazók számára bőséggel kínál vonzó lehetőségeket.
A lakosságA 40,6 millió dél-afrikai polgár 76,7%-a afrikai, 10,9%-a fehér, 8,9% színes bőrű és 2,6%-a indiai. Az ország területén élnek a szanok (busmanok) megmaradt leszármazottjai, a népesség kétharmadát kitevő, többnyire isiXhosa, isiZulu, isiSwati és isiNdebele nyelveket beszélő ngunik; a sotho-tswana népek, köztük a saját nyelveiket beszélő déli, északi és a nyugati sotho (tswana) törzsek; a tsongák; a vendék; a színes bőrűek; indiaiak; afrikánerek; angolok; továbbá azok, akik Hollandiából, Francia-, Olasz-, illetve azok, akik sok más európai országból települtek át és a nemzeti azonosságukhoz erősen ragaszkodó kínaiakhoz hasonlatosan őrzik hagyományaikat, nyelvüket.
Az ország területeA Dél-Afrikai Köztársaság az afrikai kontinens legdélibb részén helyezkedik el, a déli szélesség 22. és 35., illetve a keleti hosszúság 17, és 33. foka között. Közös határa van Namíbiával, Botswana és Zimbabwe köztársaságokkal, míg északkeleti szomszédjai Mozambique és Szwáziföld Királyság. Dél-Afrika területének délkeleti részébe beékelődve található a Leshoto Királyság. Nyugatról, délről és keletről az Atlanti-, illetve az Indiai-óceán határolja. Cape Town-tól (Fokváros) délkeleti irányban 1920 km-re az Atlanti-óceánon találhatók a Prince Edward és a Marion szigetek, melyeket Dél-Afrika 1947-ben csatolt az országhoz.
A tengerekDél-Afrikát három világtáj felől tenger határolja, ennek következtében hosszú partvonallal rendelkezik. Partvidékét két nagy óceáni áramlat érinti: a Mozambique-Agulhas és a Benguela rendszer. Az előbbi meleg, déli irányú áramlat, mely a déli és a keleti partvidéket mossa egészen a Cape Agulhasig. A Benguela áramlat hideg és északi irányba halad Angola déli részéig, a nyugati part mentén. E két áramlat hőmérsékletbeli különbsége okozza részben Dél-Afrika keleti és nyugati partjának eltérő éghajlatát és növényzetét. A tengeri élővilág is jelentős eltérést mutat, mert a nyugati parti hideg vizek oxigén-, nitrát- és foszfáttartalma jóval magasabb, illetve planktonállománya jóval gazdagabb mint a keleti parté.
A partokA partvonal tagolatlan és csak néhány öböl kínál természetes kikötőt. A 3000 km-es partszakasz egyetlen ideális természetes kikötője Saldanha Bay a dél-nyugati parton, habár a területen igen nagy hiány mutatkozik édesvízből és nem kínálkozik egyetlen természetes útvonal sem a kontinens belseje felé. A folyótorkolatok jobbára alkalmatlanok kikötésre a hullámok, valamint a bejáratukat az év nagy részében eltorlaszoló hatalmas homokzátonyok miatt. Az utóbbiak a szeszélyes vízjárású, nagy esésű, nehéz hordalékban gazdag folyók üledékéből épülnek fel. Kizárólag a legnagyobb folyamok - mint például az Orange és a Limpopo - torkolatában található állandóan keskeny csatorna a zátonyok között.
Domborzati jellemzőkDél-Afrika felszíne két alapvető területi egységre osztható. Az egyik a belső fennsík, míg a másik a fennsík és a partvonal között húzódó terület. E két egység között a Great Escarpment, az ország legmagasabb és leghosszabb hegysége alkot határt. Tengerszint feletti magassága délnyugaton, a bazaltorgonás Roggeveldnél 1500 m, ám KwaZulu-Natal tartományban a Drakensberg eléri a 3482 m-t.
Az Escarpment vonulatai mögött terül el a belső fennsík, mely az északon a Szaharáig nyújtózó nagy afrikai felföld legdélibb nyúlványa. A fennsík átlagos magassága 1200 m. A sík vidék fölé jól körülhatárolható felföldek emelkednek. Ezek közül az erősen tagolt s néhol a 3000 m magasságot meghaladó Leshoto felföld a legjelentősebb. Általában az Escarpment alkotja a felföld legmagasabb részeit. A Great Escarpment és a partvidék között fekvő térség szélessége 80 és 240 km között váltakozik keleten és délen, ez azonban 60-80 km-re csökken nyugaton. Itt legalább három jelentős, kisebb tájegységet különböztethetünk meg: a keleti fennsík lejtőit, a Cape (Fokföld) hegyes vidékét a vele szomszédos területekkel illetve a nyugati fennsík lejtőit.
Éghajlati jellemzőkA 30. déli szélesség mentén elhelyezkedő ország alapvetően meleg éghajlatú. Dél-Afrika magasnyomású, szubtrópusi övben fekszik, aminek következtében időjárása száraz, ám napsütésben bővelkedő. A területét három oldalról határoló óceánok mérséklő hatást gyakorolnak a klímára. Ez legnyilvánvalóbban a meleg Agulhas és. a hideg Benguela áramlatoknak a keleti, illetve a nyugati partvidékre gyakorolt befolyásában mutatkozik meg. Míg Durban a keleti és Port Nolloth a nyugati parton közel azonos szélességen helyezkednek el, legalább 6 °C eltérés mutatkozik éves átlagos középhőmérsékletükben. Gyakorta dúlnak viharos szelek az ország partjain, mindenekelőtt a délnyugati és déli vidékeken.
CsapadékDél-Afrikában az évi átlagos csapadék mennyisége csupán 464 mm, szemben a Föld egészére számolt 857 mm-es átlaggal. Az ország területének 21%-án a csapadék mennyisége azonban éves szinten 200 mm-nél is kevesebb, a terület 48%-ára jut 200 és 600 mm közötti csapadék, míg csupán 31 % kap 600 mm-nél több esőt.
Összességében az ország területének 65%-án kevesebb az éves csapadék mennyisége 500 mm-nél, melyet a sikeres földműveléshez szükséges minimális értéknek tekintenek. Western Cape fővárosában, Cape Town-ban a tél a csapadékosabb, ellenben a többi tartományi fővárosban a nyár a csapadékos évszak. Dél-Afrikában az éves csapadék rendszerint kiszámíthatatlanul és szeszélyesen oszlik el. Rendre jelentős eltérések mutatkoznak az évi átlagtól. Dél-Afrika rendszeresen szenved súlyosan elhúzódó aszályos időszakoktól, melyek azután gyakran özönvízszerű áradásokkal érnek véget.
HőmérsékletA Dél-Afrikára jellemző hőmérsékleti viszonyok három alapvető vonása érdemel említést. Elsőnek: az átlaghőmérséklet alacsonyabb, mint egyéb azonos szélességen (Észak-Afrika, Ausztrália) elhelyezkedő területeké. Ez mindenekelőtt az ország tengerszint feletti magasságával hozható összefüggésbe. Másodjára: 13 szélességi foknyi észak-déli távolság dacára az éves átlaghőmérséklet meglepően egységes az ország területén.
Ez utóbbi jelenség a fennsík északkeleti irányban mutatkozó emelkedésével magyarázható, aminek következtében alig növekszik a hőmérséklet az egyenlítő felé közeledve. Cape Town átlagos évi középhőmérséklete 17 °C, míg a Pretoriára vonatkozó ugyanezen adat 17,5 °C. A harmadik említést érdemlő, jellemzően keleti és nyugati partvidék hőmérsékletében megmutatkozó éles ellentét. Nyaranta a 32 °C-t meghaladó hőmérsékleti adatok egészen megszokottnak tekinthetők, de az Orange River alsó szakaszán és a Mpumalanga Lowvelden rendszeresen mérnek 38 °C-nál magasabb értékeket is. Az eddig regisztrált legmagasabb hőmérsékletet, 48,8 °C-t a Northern Cape tartománybeli Vioolsdrifben mérték 1993 januárjában.
Fagy, páratartalom és ködA fennsík belső vidékein gyakran esik fagypont alá a hőmérséklet a tiszta, hideg téli éjszakákon, és ilyenkor jégkéreg képződik a csendes vízfelületeken, illetve a vízvezetékekben. A fagyveszélyes időszak az Escarpment határolta keleti és déli fennsíkon a leghosszabb (április-október). A fagy esélye észak felé haladva egyre csökken, és a partok gyakorlatilag fagymentesek. A mérési adatok szerint az évi átlagos relatív páratartalom rendszerint a nyugati országrészben és a fennsík felett a legalacsonyabb, ellenben a partvidékeken alkalomadtán a 85%-ot is elérheti. A hűvös nyugati parton különösen nyaranta rendszeresen alakulnak ki alacsony rétegfelhők és köd. Az egyetlen térség, ahol szintén gyakran észlelnek ködöt az Escarpment keleti lábainál található "ködös övezet".
NapsütésDél-Afrika köztudomásúan napsütötte ország. Általában április és május a két legkellemesebb hónap. A nyári esők övezetének csapadékos időszaka ekkorra lezárul, ellenben a téli esők még nem kezdődnek el, és a nyári forróság, illetve az év egyéb hónapjaiban vad szelek ereje alábbhagy.
Bizonyos területeken, nevezetesen a forró párás KwaZulu-Natal partvidékén, Mpumalanga-ban és Northern Province-ban a június és a július tekinthetők nyaralók számára ideális hónapoknak.
A kilenc tartományAz Alkotmány értelmében a Dél-Afrikai Köztársaság területe kilenc tartományra oszlik, melyek mindegyike önálló törvényhozással és kormányzattal rendelkezik. A tartományokra más-más tájak, növényzet és éghajlat jellemző. A tartományok az alábbiak: Western Cape, Eastern Cape, KwaZulu-Natal, Northern Cape, Free State, North-West, Gauteng, Mpumalanga és Northern Province.
Hivatalos név:
Leírás
