Hollandia

Hollandia misztikus hely, de ezt nem távoli egzotikumának köszönheti, hanem sajátos legendájának. Olyan világ, ahol a szépség és a letisztultság együtt lélegzik az ősi, elfojtott vagy legalábbis nyíltan kevésbé vállalható romlottsággal. Amszterdam, az elhíresült hippiváros - bár sejthető, hogy nem ez a fő erénye - évente húszmillió turistát vonz. A holland vidék gondosan ápolt szélmalmaival, végtelen tulipánmezőivel, illatos sajtjaival és kopogó fapapucsaikban szorgosan dolgozó földműveseivel minden népek meséiből egybesűrített képeskönyv. E két - vidéki és nagyvárosi - világ olvad össze a Hollandiáról szóló legendákban, és alakít mitikus képzetet.

Hollandia a világ egyik legliberálisabb, mégis tökéletesen szervezett országa. Pontosan kialakított rendszere megengedi a könnyű drogok fogyasztását, az azonos neműek szerelmét, a prostitúciót, elfogadja a bevándorlókat, egészségbiztosítási rendszere még a nővé operálás költségeit is finanszírozza. Ennek ellenére sem uralkodik káosz az országban, az emberek tudják, hogy nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, és ezeknek tökéletesen meg is felelnek, virágzó társadalmat varázsolva maguknak és az ideérkező túristáknak.
A fapapucs, a szélmalmok, a régi gátak és a gyönyörű rétek remekül megférnek a fejlett világ minden kényelmével rendelkező nagyvárosok nyüzsgésével. A helyiek rendkívül barátságosak és vendégszeretők. Ha beszélünk angolul vagy németül, remekül meg tudjuk magunkat velük értetni.

Az ország eredeti neve - Nederlanden, ami mélyföldet jelent - a fekvésére is utal: Hollandia jórészt a tengerszintnél mélyebben terül el, a Rajna és a Maas torkolatánál. Ha nem védené gátrendszer, az ország fele víz alatt lenne; a folyók, a tenger olykor kilépnek medrükből. A hollandok évszázadok óta építik gátjaikat: mögöttük 443 tavat, tengeröblöt csapoltak le. A kiszámítható veszélyeket a hollandok fantasztikus vízi építményeikkel kordában tartják; a víz és szél azonban kiszámíthatatlan és megzabolázhatatlan erő. A legnagyobb probléma az időjárás, ami körülbelül negyedóránként változik. Aki szépen le akar barnulni, annak a délebben fekvő országok jelenthetik csak az igazi paradicsomot, de az itt lakó polgárok halványbarnán sem elégedetlenkednek.

A történelmi városokban régi templomok, udvarházak, egymásba futó csatornahálózatok, vidéken, a mélyföldeken szélmalmok, virágos mezők, a partokon hullámok, szél, dűnék és polderek, valamint rendezett strandok, és számos természetvédelmi terület várja az erre utazókat.
Bár Hollandia jelentősebb városai közül Rotterdam nagy múltú, Hága pedig fontos jelennel bíró történelmi város (a parlament és a kormány is itt található), Hollandia kultikus hírét Amszterdamnak köszönheti. Amsterdam, a rengeteg csatorna (amstel) városa, az igazi főváros. A város a hatvanas években vált elsősorban a hippik - később a melegek, a művészek - paradicsomává. Fiatalok milliói zarándokolnak ide évente, otthon aztán ők csiszolják fényesre Amszterdam kultuszát. A coffe shoppok jellegzetes illata már az utcán érezhető, közönsége pedig igen változatos. Ha valakinek nem elég ez a varázs, a piros lámpás negyed további legendákat kínál. Itt állítólag a szerelmet árulják, de a valóság az, hogy csupán néhány hölgyet látni a kirakatokban.

Aki Hollandiából egy kicsit is felkészültebb, az tudja ugyan, hogy itt sok a bicikli, meg van sajt. Mindenfelé rengeteg kerékpározóval találkozhatunk, a nagyvárosokban szinte ez az egyetlen használható közlekedési eszköz. A bicikli éppúgy a városképhez tartozik, mint a csatornák, a régi keskeny polgárházak, melyek nagy része ma már műemlék. Amszterdam központja felé a kép egyre tisztább, egyre kevesebb az autó, még több a kerékpáros. Kellemes kávéházak és boltocskák között a belvárosok lakói szívesen üldögélnek ablakaikban vagy erkélyeiken, és a szűkebb sikátorokban természetes gesztussal hamuznak az alattuk elhaladók fejére, ettől eltekintve egész Hollandia nagyon tiszta. Vidéken minden rikítóan rendezett, de a fővárosban sem kell meglepődni, ha néha előugrik egy-egy lakó, és vadul sikálni kezdi az utcát. Van, aki csupán söpör, de a legtöbben habbal suvickolnak. Ennek értelme nem teljesen világos, mivel Hollandiában mintegy félóránként esik az eső.
Az emberek errefelé kiegyensúlyozottak, nyitottak, keményen dolgoznak, és tudják hogyan kell élni.