


A napfényes, vendégszerető, virágos Balatonlelle a déli Balaton-part egyik legkedveltebb kert- és üdülővárosa és fontos idegenforgalmi központja. Színes arculatát nemcsak csodás fekvésének, festői környezetének, hanem hangulatos, építészetileg is értékes épületeinek, műemlékeinek, beszédes történelmének, gazdag kultúrájának, valamint vendégfogadásra felkészült borospincéinek is köszönheti. Lelle mai arculatához tartozik a 2 km-es hosszúságú szabad strand és a majdnem 1 km-es partszakasszal rendelkező fizetőstrand is, melynek legújabb attrakciója a gyermek- és felnőtt élménymedencékből, úszómedencéből, valamint óriás hullámcsúszdából álló élményfürdő, amit fűthető vizének köszönhetően rossz időjárás esetén is alkalmas a fürdőzésre. Hamisítatlan üdülővárosi hangulatot sugároz a város szívében kialakított Szent István tér és a hozzácsatlakozó sétálóutca, melyet az üzletsor tornyos épületei öveznek. A tér mindig csobogó, kivilágított szökőkútja pedig romantikus légkört varázsol a nyári estéken. További látnivalók: Városháza, Szalai és Jankovics kúria (ma művelődési ház és iskola), Kapoli ház Múzeum, Afrika Múzeum, Római Katolikus Templom, Szt. Donát kápolna, Nepomuki Szt. János szobor, Tildy villa, Vidámpark, Cirkusz, Holiday-park. Helyi kirándulási ajánlatok: Kishegy a szőlőművelés és -termelés "fellegvára", ugyanakkor varázslatos parkerdejével, csodálatos panorámájával kellemes kirándulóhely. Rádpuszta: Arpád kori templomrom, horhosokkal tarkított parkerdő, lovascentrum. Irmapusztai halastó rendszer védett növény- és madárvilággal.
A környék már az újkőkor óta lakott, régészeti leletei a rézkor, a római világ és a népvándorlási idők mindennapi életéről tanúskodnak. Nevének eredete az ősmagyar időket idézi. Kalandozó Lél (Lehel) vezérünk szálláshelyét feltételezik itt (bár annak valós szállásbirtoka Nyitra környékén volt), aki Bulcsúval együtt az augsburgi csatában vesztette életét. Valójában a kalandozó csapatok találkozóhelye lehetett inkább a környék.
A település fejlődését mutatja, hogy a XIX. század közepén a vásártartási joggal járó mezővárosi címet kapta meg. Ebben az időben a lakosság mindennapi megélhetése a mezőgazdaságból, szőlő- és gyümölcstermesztésből, illetve a halászatból származott.
A századfordulón azonban itt is beindult a tóparti fürdőélet, amely napjainkig ható változásokat hozott. A fürdőegyesület 1904-ben alakult meg. 1913-ban üdülőhelyi rangot kapott, a nagyobb üdülők építése pedig 1926-tól kezdődött. Évről évre nőtt a külföldről érkező vendégek száma, gyarapodtak a szállás- és vendéglátóhelyek. Elkészült a kulturált fürdőközönség igényeit kielégítő fürdőkaszinó is, amely nemcsak a fürdőzést, hanem az igazi aktív pihenést, a művelődést, a sportot is magában foglalta.
A szocializmus évtizedeiben is meghatározó jellegű maradt az idegenforgalom. A minél több turista fogadása, üdültetése volt az elsődleges cél. Nyaranta idegenforgalmi szálláshelyek, üdülők, kempingek tárták szélesre kapuikat.
A központi akarat 1978-ban Balatonboglárt és Balatonlellét Boglárlelle néven egyesítette, mely 1986. január elsején lett város. A rendszerváltás után 1991-től a két település újra önálló úton fejlődik tovább.