Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Fokváros - a világ boldogabbik fele
2006. szeptember 25.

Két óceán találkozásánál, Afrika déli csücskében fekszik Cape Town, a Dél-Afrikai Köztársaság egyik legszebb városa. 1652-ben, itt, a Table Mountain lábánál kezdődött Dél- Afrika írott történelme, amikor Jan van Riebeeck holland telepes állomást hozott létre a társaival az Európa és Kelet között vándorló kereskedőhajók számára. Így alakult ki lassan a xhosa törzsi, a maláj, az indiai, a brit és a holland kultúra olyan keveredése, ami máig Afrika egyik legkülönlegesebb városává teszi Fokvárost.

Egy különös fordítási hibának köszönhető, hogy itthon Dél-Afrika jelképét, a Table Mountain-t Tábla-hegynek ismerjük, hiszen a valódi neve Asztal-hegy. Jellegzetes látképére, amikor nyáron a fennsíkjáról "lecsorog" a felhőpaplan, azt mondják a helyiek: "megterítettek az istenek". A tetejére a vállalkozó szelleműek és a tériszonnyal küzdők jó 4 óra alatt mászhatnak fel. A többieknek inkább ajánljuk a világ legmeredekebb kabinos felvonóját, amely körbe is fordul, hogy mindenki gyönyörködhessen a kivételes kilátásban.

A kicsi, keszekusza utcákból, holland és angol stílusú épületekből álló belváros meglepően kicsi, akár gyalog is be lehet járni, a hegy látványa pedig mindenhol segít eligazodni. A bóklászást érdemes a Jóreménység Kastélynál kezdeni, amely a 17. század második felében épült, és Fokváros legrégebbi épülete.
A Long Street a leghíresebb utca: mára inkább antikváriusok és kávézók váltották fel a drága bevásárlóutca üzleteit, de a régi vigalmi negyed nyomait is megtalálhatjuk a New Orleans hangulatára emlékeztető házak között.

Az Asztal-hegy és a Table-öböl közötti rész a City Bowl, ez már külvárosokat is magában foglal. A belváros éjszakára teljesen kiürül, a helyiek főként a környező kertvárosokban laknak. A főként a város szélén található township-ekben, bódévárosokban sokkal könnyebb eltévedni és a közbiztonság is hagy némi kívánnivalót maga után. Ha valaki nagyon kíváncsi, szerveznek turistautakat egy-egy township belsejébe, de szerintünk eléggé ízléstelen más emberek nyomorát fotózni nagy lelkesen. Nagyobb eséllyel kapunk reális képet az ott élők helyzetéről akkor, ha a bevált módszert követjük: barátkozzunk össze az ott lakókkal.

A másik legnépszerűbb pontja a városnak a vízparti szórakozónegyed, a közepén a Victoria&Alfred Waterfront-tal. Az egykori belső kikötőt ma már csak jachtok használják, de innen indul a komp a Robben Island-re is. Az élénk, színes épületek között rengeteg az üzlet, kávézó, kocsma, étterem, így a helyiek és a turisták által is nagyon kedvelt célpont. Az egyetlen, eredeti állapotában helyreállított épület a tűzpiros világítótorony, amelyet az 1860-as években építettek.
Itt, a kikötő napsütötte stégein gyakran lustálkodnak fókák, akár csapatostul is. Különleges látványt nyújtanak a város közepén, szikrázó hőségben hentergő, halszagú északi állatok. Arra viszont vigyáznak, - különösen a parancsoló termetű hímek - hogy a falkát ne nagyon közelítsük meg.

Szinte a város határában már elkezdődik a nemzeti parkok vidéke. Lépten-nyomon burjánzó, de gyönyörűen rendben tartott parkokban sétálhatunk vagy túrázhatunk - a méret mindkettőt engedni fogja. A parkokban több helyen tematikus állatpark: majom-, madár- vagy éppen teknősfarm várja a látogatókat és az elárvult állatokat. Ezekben a parkokban - így a városhoz az egyik legközelebb esőben, Kirstenboschban is - gyakran rendeznek koncerteket, amelyeket a látogatók a fűben, pokrócokon üldögélve, piknik közben szeretnek igazán hallgatni. Az egész életfilozófiára, a vidék stílusára jellemző, hogy Cape Town egész vidékén nagy népszerűségnek örvendenek a piknikek és a kerti és más szabadtéri sütések. Ezeket gyakran egy-egy partmenti vagy borgazdasághoz tartozó étteremben is kipróbálhatjuk.

Ha Fokvárostól délre indulunk, a félsziget mindkét partján csodálatos strandokat találunk. A nyugati parton az Atlanti-óceánt csak az edzetteknek vagy a nagyon elszántaknak ajánljuk, mert a vize zsibbasztóan hideg. A keleti parton az Indiai-óceán már barátságosabb, főként december-január környékén, ekkor viszont elég zsúfoltak a strandok. De valljuk be: az ember nem hagyja ki, ha egyszerre két óceánban is megfürödhet. A partokon mindenféle vízi sport kedvelt, bár a motoros vízi járműveknek talán kisebb a divatja, mint a hazai tavainkon.

A félsziget belseje felé haladva több híres borospincébe boltik az ember. A dél-afrikai borok - nem érdemtelen - hírnevét figyelembe véve a téma külön cikket érdemelne, de még a kocakóstolóknak is ajánljuk, hogy ismerjenek meg egy-két bort, ami az útjukba kerül. Nekünk, magyaroknak külön kuriózum, hogy Dél-Afrikában is van egy Tokai nevű borvidék (ahogyan Ausztráliában is.) Az ott készített bornak persze semmi köze a mi tokaji borainkhoz, de a védettség miatt Európában talán nem is forgalmazhatnák már az ottani boraikat: érdemes tehát helyben megkóstolni őket. Majd' minden pincészet nyitott, így az utcáról beeső utazót is szívesen látnak egy kóstolásra, de egy alaposabb pincelátogatást érdemes előre megszervezni: az utazási irodákban dúskálhatunk ezekben az ajánlatokban.

Afrika csücske felé továbbhatolva természetesen kihagyhatatlan az arra utazóknak a Jóreménység foka, mely sokak szerint a legtisztább vizű és legfrissebb levegőjű helye a Földnek. Ha erre nem is, arra megesküszünk, hogy különleges aurával bír az Atlanti és az Indiai-óceán találkozásának pontja. Bár a hajós felfedezők emlékműveinél vállalnunk kell némi közelharcot egy-egy fotóért a többi - néhány busznyi - turistával, a több száz éves világítótoronyhoz már kevesebben sétálnak le. Ráadásként májustól novemberig delfin és bálna-megfigyelőhellyé válik ez a partszakasz, az ebben érdekeltek pedig általában türelmesebbek például az átlag japán turistatársainknál.

A félszigetet elhagyva fél-egyórás hajóút vezet a Robben Island néven ismert börtönszigetre. A szigeten az apartheid alatt politikai foglyokat tartottak fogva, köztük volt Nelson Mandela is: az ő cellája eredeti állapotában látogatható. A szigeten ma is nagyon kevesen élnek - a foglyokon kívül csak a börtön személyzete élt ott, bár ők is saját iskolával és templommal, így elzárva a világtól.
A szigeten élnek viszont pingvinek: magukénak érzik a területet és legalább annyira zaklatásnak veszik a közeledésünket, mint a félszigetlakó fókák. Aki kíváncsi rájuk, az Simon's Town közelében meglátogathat egy kolóniát, akiket eredetileg egy tankhajó-katasztrófa után mentettek ki az óceánból. A csámpás madaraknak viszont eszük ágában sem volt visszatelepülni a hidegre, így már több generáció tagjai néznek ránk szemrehányóan, amikor meglessük őket a szokásos késő délelőtti lustálkodás és szerelmeskedés közben.
Ha Cape Town környékén élnénk, - minden valószínűség szerint - mi is folyton ezt csinálnánk.



B.Ny.


Úti tipp:
- az Asztal-hegy tetejére érdemes magunkkal széldzsekit vagy pulóvert vinni, mert állandó, hűvös szél fúj. A szerencsések beleállhatnak a felhőkbe vagy lencsevégre kaphatnak egy-egy sértődött rozsomákot.

- Sem a víz, sem az ételek miatt nem kell aggódnia senkinek Dél-Afrikában. Trópusi betegségeket sem szedhetünk össze egykönnyen, a rendszeresen szedett gyógyszerekből viszont érdemes tartalékolni, ezek beszerzése ugyanis nehézségekbe ütközhet.

- Ha valaki nem fél túlságosan a jobboldali közlekedéstől, érdemes autót bérelni, a tömegközlekedés ugyanis elég drága. A városokban kétféle busz jár: a Translux a tiszta és kényelmes, a Transtate a koszosabb, zsúfolt járat. Minden alaposan és logikusan ki van táblázva, és jóval kevesebb kresztáblát használnak, mint itthon.

- Aki komolyabb ékszereket vagy értéktárgyakat szeretne vásárolni, utazás előtt tájékozódjon alaposan a hatályos jogszabályokról. Bár csábítóan olcsón kínálják a gyémántot, sőt, sajnos az elefántcsontot is, a nem egészen szabályos papírokkal rendelkező tárgyakat akár már Johannesburgban elkobozzák az embertől.

forrás: www.goutazas.hu