Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Makao 2. - Kelet Monte Carlója
2001. október 10.

Makao sorsa a közelmúltban összekapcsolódott sokkal nagyobb és sikeresebb szomszédjáéval, Hongkongéval. Jövőjét azonban elsősorban Kína határozza meg, mivel az többszörösen érdekelt az egykori portugál gyarmat fejlődésében: nyelvi adottságai révén ugyanis a terület nagy lehetőségeket kínál a latin országokkal való kapcsolatok fejlesztésére, arra, hogy eddig is meglévő kapu szerepét kiszélesítse. De a legnagyobb tét és kihívás ugyanaz, mint Hongkong esetében. Meggyőzni Tajvant: az "egy ország két rendszer" formula életképes, és alkalmas rá, hogy a kínai országegyesítés folyamatát segítsen befejezni.

A portugál hátterű kormányzattal elégedetlen makaóiak sokkal kisebb félelemmel és fenntartással, ugyanakkor sokkal nagyobb várakozással tekintettek a Kínához való visszacsatolásukra, mint annak idején a hongkongiak. Az egyezmény aláírásától az 1999 decemberéig tartó átmeneti időszakban Peking főleg három probléma megoldását szorgalmazta: azt, hogy az adminisztrációt a helybéliek lássák el, a kínai nyelvet hivatalossá tegyék és a makaói törvényeket a kínaiakhoz igazítsák.

A makaói kormányzat valamennyi felső és középszintű posztját portugálok vagy makanézek foglalták el, kínaiak csak az alsóbb szinteken teljesítettek szolgálatot. A statisztikák szerint 1992 végén összesen 621 (!) magas beosztású tagja volt a kormányzatnak. Például a 88 titkár és titkárhelyettes meg a 104 osztályvezető egytől egyig portugál vagy makanéz volt, majd 1999 első felére a kínai anyanyelvű titkárok aránya elérte a 70 százalékot, az osztályvezetőké a 82 százalékot. A gyors ütemben előléptetettek nem mindig voltak kellően tapasztalt és képzett emberek.

Noha a kínai nyelvet már 1991-ben hivatalossá tették, a rendeletet igencsak nehéz volt végrehajtani. Ezt az is jól érzékelteti, hogy 1987-ben a közalkalmazottaknak kevesebb mint 1 százaléka tudott beszélni, írni és olvasni mindkét nyelven - portugálul és kínaiul.

A törvények adaptációja korántsem azt jelentette, hogy egyszerűen kínaira fordították őket (bár a nyelvi helyzet és a kevés fordító miatt ez sem volt kis feladat), hanem azt, hogy a jórészt portugál törvényeket helyiekkel egészítették ki, valamint a makaói jogvégzettek számát megnövelték. Makao élén 1999 decemberéig miniszteri rangú kormányzó állt: őt a portugál köztársasági elnök nevezte ki, s bizonyos törvényhozói hatalma is volt. Mostantól Makao élén egy olyan főhivatalnok áll, akinek a hatásköre, illetve hatalmának jellege az egykori kormányzóéhoz hasonló marad. Ezt a posztot jelenleg Edmund Ho milliomos makaói bankár tölti be.

A legnagyobb befektető Kína

Makao gazdasági életének mindenkori meghatározó tényezője, hogy kicsi a területe, nagy a nyersanyaghiánya és csekély a belső piaca. Mindez indokolttá tette, hogy exportra orientálódó gazdaságot alakítson ki. A kormányzat nem készített átfogó gazdasági terveket. E téren csupán azt tekintette feladatának, hogy a tőke működése számára megfelelő környezetet és feltételeket teremtsen. Ez a "pozitív be nem avatkozás" a gazdaság minimális szabályozását kínálta és szilárd jogi meg intézményi keretet biztosított. Hongkonghoz hasonlóan igen alacsony adórátákat alkalmazott, a külföldi tőkét számos kedvezménnyel ösztönözte a befektetésre.

A hajdani portugál gyarmat gazdasága az 1960-as és az 1970-es évektől kezdett élénkülni, amikor az addig szinte kizárólagos turizmuson és a hozzá szorosan kapcsolódó szerencsejátékon kívül nagy fejlődésnek indult a feldolgozóipar. Elsősorban a hongkongi textil- és ruhaipar, műanyag- és egyéb feldolgozó tevékenységek települtek át, mivel azokat a jóval alacsonyabb költségek jellemezték. A későbbi évek makaói bérnövekedése után is (a 1990-es évek elején) Hongkongban az átlagos órabér 2,7 amerikai dollár volt, míg Makaón csak 1,4 dollár, a bérleti díjak pedig jelenleg is csak negyedakkorák, mint a hongkongiak. Makao exportjában meghatározó fontosságúvá vált a textil, a ruha és a kötöttáru (több mint 70 százalék), valamint a sokféle játék (több mint 10 százalék). Legfőbb kereskedelmi partnerei Hongkong, az Amerikai Egyesült Államok és az EGK országai voltak és maradtak. Az 1970-es évektől egy sereg ország kedvezményes vámelbírálást és nagyvonalú exportkvótákat nyújtott Makaónak, így exportja gyorsan növekedett, például textilből és ruházati cikkekből 1981 és 1990 között évi 13,4 százalékkal.

A gazdasági helyzet alakulásában az 1980-as évek elejétől kiemelkedő szerepe volt annak, hogy Kína - reformpolitikát hirdetve meg - nyitott a külvilág, így Makao felé. Makao egyre szorosabb kapcsolatokat építhetett ki a Gyöngy (kínai átírásban: a Xi) folyó mentén Kuangtung (Guangdong) tartományban és főleg a vele közvetlen szomszédos Csuhajban (Zhuhaiban). Ennek különleges gazdasági övezetét jórészt ugyanazzal a céllal hozták létre, mint a Hongkong melletti, de sokkal ismertebbé váló és sikeresebb Sencsent (Shenzhent). Csuhaj megkülönböztetett fejlesztésével beruházásra, tőkebefektetésre kívánták ösztönözni a makaóiakat és az ő révükön a többi külföldi üzletembert, nem utolsósorban a tengerentúli kínaiakat.

Makao feldolgozóipara gyorsuló ütemben áttelepült Kínába, engedve az ottani, nálánál is olcsóbb, bőséges munkaerő és a hatalmas piac csábításának. Hongkongon kívül Makao is igen fontos tőkebefektetővé vált Kínában. Gazdasága fokozatosan integrálódott Kínáéval, elsősorban a szomszédos Kuangtung tartományéval. Kínai adatok szerint (amelyek valószínűleg csak bizonytalan becslésen alapulnak) 1997 végén a befektetett makaói tőke 4 milliárd amerikai dollárt ért el, s ezzel a 8. legnagyobb befektető volt a térségben. Makaón viszont Kína vált a legnagyobb külföldi befektetővé. A kínai tőke 40 százaléknál nagyobb mértékben részesedik a makaói bankokban, ahol is az összes betétnek és kölcsönnek több mint a fele is a kínaiak kezében van. A terület ugyan nem emelkedett a "kis sárkányok" sorába, de a 17 ezer dollárt meghaladó egy főre jutó nemzeti jövedelme (1997-ben) nem lebecsülhető teljesítmény.

Eladatlan épületek

Makao mai gazdasága négy - nem azonosan erős - pilléren nyugszik. Ezek: az ingatlanszektor, a bank és a biztosítás, a feldolgozóipar, a turizmus és a szerencsejáték. A GDP-nek mintegy 10 százaléka származik az 1970-es évek közepétől gyors ütemben fejlődő ingatlanszektorból és az építőiparból. Az oka: Hongkongban akkoriban nagyon megemelkedtek a földárak, ezért az ingatlanfejlesztők Makaón kezdtek befektetni. A kereskedelmi célú épületek és a lakások építését a turizmus és a növekvő vásárlóerő ösztönözte. Az iparág nyaktörő ütemben növekedett egészen az 1990-es évek elejéig, ám az 1993. évi válság óta rengeteg a máig eladatlan épület és lakás.

Az 1960-as években induló gyors gazdasági fejlődés sokféle szolgáltatást nyújtó pénzügyi szektort igényelt: jelenleg huszonkét - viszonylag nagy - bank és tizenkilenc biztosítótársaság működik Makaón. Az 1997-ben kezdődő ázsiai pénzügyi válság, persze, éreztette hatását.

Stanley Ho, mindenek ura

Az idegenforgalomnak Makao életében a világon egyedülálló szerepe van. Például 1996-ban több mint 8 millió látogatót fogadtak. Többségük Hongkongból érkezett, de nagyon sokan jönnek Tajvanról, Japánból és a világ más részeiből is. Az 1980-as évek óta gyorsan emelkedett a Kínából érkezők száma is. A vonzerőt jórészt a szerencsejáték különféle változatai jelentik: Makaót joggal nevezik a "Kelet Monte Carlójának". Ez az iparág több mint 40 százalékkal járul hozzá a GDP-hez; és a teljes munkaerőnek mintegy az egyharmadát foglalkoztatja! Az innen származó adók pedig a kormányzati bevételeknek több mint a felét teszik ki (ez például 1996-ban 56,2 százalék volt).

A szerencsejátékot, de tágabban az egész turizmust egy szindikátus, a Sociedade de Turismo e Diversoes de Macau, vagyis a Makaói Idegenforgalmi és Szórakoztatási Társaság, illetve annak vezetője, a már említett Stanley Ho uralja. Hónak és társaságának 2001-ig szóló koncessziója van a tíz kaszinóra. Emellett számos szállodát, éttermet is birtokol, s érdekeltségébe tartozik a lóverseny, a kutyafuttatás meg az összes golfpálya; hongkongi vegyes vállalatként működteti Földünk legnagyobb szárnyashajóflottáját, az ugyanoda irányuló helikopteres ingajáratot stb. A Makao vitathatatlan urának számító 78 éves üzletembernek másutt is számos befektetése van Észak-Koreától (!) és Vietnamtól Ausztrálián át Európáig, de ő igazi hazájának Makaót tekinti. Vállalkozásai annyira mélyen beleágyazódnak Makao gazdaságába, hogy működését a kínai vezetés alighanem kénytelen továbbra is engedélyezni.

A szerencsejátékhoz óhatatlanul társult a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem, a csempészet és a prostitúció. Nemcsak a szerencsejáték-birodalmat, hanem az egész idegenforgalmat is veszélyeztetni kezdték a szervezett bűnbandák, a triádok. A sok-sok véres leszámolásba a hongkongiakon kívül a Kínából jövők is bekapcsolódtak. A szektor ellenőrzéséért 1996 óta tartó háború riasztja a turistákat és a helyiek közérzetét is elrontotta, s így a makaóiak többsége a Kínához való visszakerüléstől várja a közrend helyreállítását.

38 kilométeres híd

Makao idegenforgalmi vonzereje nem korlátozódik a szerencsejátékra. A több mint négyszáz év alatt felhalmozott örökség, a Nyugat és a Kelet kultúrájának együttes jelenléte páratlan hangulatot teremt. A megmaradt régi, szép műemlékeken és a múzeumokon kívül az idegenforgalomban nagy szerepük van az évente megrendezett olyan eseményeknek, mint amilyen a sárkányhajó-verseny, a tűzijáték-fesztivál, a nemzetközi zenei fesztivál és mindenekelőtt a város utcáin lebonyolított Grand Prix autóverseny. A terület konyhájáról is szólnunk kell: ez vegyíti egymással a portugál és a kínai konyhát, maláj és indiai ízekkel fűszerezve.

Makaónak az idegenforgalomra és a szerencsejátékokra alapozott gazdasági fejlődését az akadályozza, hogy hiányosak az infrastrukturális létesítmények. A földrajzi fekvéséből kínálkozó lehetőségeit Makao már csak emiatt is sokkal kevésbé tudta kihasználni, mint Hongkong. Majd 1995-re több mint egymilliárd dollárért egy tengerfeltöltésen elkészült Taipa mellett Makao nemzetközi repülőtere; megépült a második híd Makao és Taipa között; Coloanén konténerterminál létesült, folynak a munkálatok - Csuhajjal együttműködve - egy mély vizű kikötőnek a létrehozására.

A példaként említetteken kívül további hatalmas tervek várnak megvalósításra: Csuhaj felé hidakat építenek, s az utat a Peking felé vezető autópályához csatlakoztatják. Még sokkal nagyobb szabásúak azok az elképzelések, amelyek egyrészt egy 38 kilométeres híd (!) közbeiktatásával össze akarják kötni Makaót Hongkonggal, másrészt a két sziget közötti tengerrészt feltöltik, hogy azon egy 320 hektáros ipari parkot hozhassanak létre.

A kiépítendő infrastruktúra várhatóan lehetővé teszi, hogy Makao gazdaságát több pillérre állítsák, a szolgáltatóhálózatot bővítsék, amellett még hatékonyabban bekapcsolódhassanak a világgazdaságba. Mindez háttere lehet a szükséges gazdasági bővítésnek, s közben ugrásszerűen fokozódhat a kínai rendeltetésű reexport, amely Hongkong külkereskedelmének is java részét teszi ki. Rövidebb távon pedig hozzásegíthet ahhoz, hogy leküzdjék a Makaót négy éve sújtó gazdasági recessziót...

Jordán Gyula

A dollártól függő pataca
Makaónak 1905 óta saját valutája van: a pataca, s ez 100 avóra oszlik. A patacát 1977-ben a hongkongi dollárhoz kötötték, azóta pedig, hogy ez utóbbit 1983-ban az amerikai dollárhoz igazították, a pataca közvetett módon az amerikai valutától is függ. (1 amerikai dollár = 8,03 pataca). Saját bankjegykibocsátó bankja van, de 1995 óta a népköztársasági Bank of China szintén valutakibocsátóvá vált.

Két municípiumra is telik
Az 1976. évi alaptörvény után hozták létre Makao első törvényhozó gyűlését, amelynek tizenhét tagja volt, s mandátuma három évre szólt. A korlátozások enyhítése után a választással bejutó képviselők 1984-től szinte mind kínaiak voltak, s 1990-től a törvényhozás létszámát huszonháromra növelték. Hongkongtól eltérően, ahol az angolok alatt megválasztott utolsó törvényhozást az átvétel pillanatában feloszlatták, Makaón a meglévő törvényhozás - a portugálokkal való sokkal harmonikusabb viszony eredményeként - 2001 októberéig hivatalban marad. (Akkor létszáma huszonhétre, majd a következő választáson huszonkilencre emelkedik, de változatlanul lesznek kinevezett tagjai is.)

A központi szervek alá két municípiumi tanács tartozik, s ezek az egykori szenátusból erednek, tehát a legrégibb adminisztratív szervezetek. Az egyik tanács a félszigetnek, a másik a két szigetnek az ügyeit intézi, mégpedig részben közvetve választott, részben kinevezett tagokkal. Hatáskörük a város életének minden kérdésére kiterjed a várostervezéstől a közegészségügyön és a kultúrán át a környezetvédelemig. Makaón a közvélemény-kutatási eredményektől a választásokon való részvételig számos jele van annak, hogy a lakosság egyre kevésbé elégszik meg a passzív politikai szereppel.

forrás: É.T.

Kapcsolódó linkek
Ide utaznék!
Makaó (Portugália)